Ha a vakációzáshoz, a szobában való hűsöléshez vagy egy hosszú vonatozáshoz keres betűalapú társaságot, van néhány ajánlatunk. Idén is összegyűjtöttük, és megosztjuk az olvasókkal azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
A 95. Ünnepi Könyvhét megnyitóján Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító azt mondta, hogy kevesli a magyar irodalomban a leggazdagabbak világának bemutatását, és hiányolja a piacról a mecénásokat is, akik nagy irodalmi magándíjakat alapítanának. Szerinte nem szégyen, ha a díjak létrehozásáért az írók hízelegnek a milliomosoknak.
Riportkönyv, életútinterjú, nemzetközi és magyar regények, a HVG könyvajánlójának második részében folytatjuk a június 13– 16. között zajló 95. Ünnepi Könyvhét megjelenéseiből kiemelt művek bemutatását.
A Madách Színház Stúdiójában látható esemény a Budapest 150 programsorozat része.
Székely Kriszta impulzív, sodró lendületű, szenvedélyes, groteszkbe hajló rendezése asszociatív játékra hív. A jelen problémáit gyilkos humorral jeleníti meg a klasszikus magyar dráma, Az ember tragédiája feldolgozásában.
Számos Shakespeare-mű, valamint a többi közt a Csongor és Tünde vagy a Bánk Bán után most Az ember tragédiájához "nyúlt hozzá" Nádasdy Ádám, akivel nem csak erről, hanem a kötelező olvasmányokról, az irodalmi kánonról, művek ideologikus újraírásáról és könyvek fóliázásáról beszélgettünk. Szóba került az is, hogy miért nem igazán jó mű sem Madách Imre, sem Katona József, sem Vörösmarty Mihály legismertebb drámája.
Hordtam az irhámat címmel szórakoztató és bölcs életképeket felsorakoztató kötetet állított össze a felváltva Londonban és Budapesten élő nyelvész, műfordító, költő, akit édesanyja németül ringatott, mégis magyar anyanyelvű lett, és akit kilencévesen lepett meg az első szerelem.
Mostanában sajnálkozva néznek az emberre, ha kiderül, hogy magyar – mondja a félig az angol fővárosban élő író.
Az idén tízéves Utcáról Lakásba Egyesült adománygyűjtő árverést tart. Kemény Zsófi, Erdős Virág, Nádasdy Ádám és Bukta Imre is felajánlott egy-egy tárgyat a kalapács alá.
Erzsébet királynőt mindenki tisztelte, akárhol fordultam meg a hosszú évek alatt, sehol egy rossz szót nem hallottam vele kapcsolatban, se konzervatív, se radikális körökben, se hívőktől, se kommunistáktól. Szerették utánozni, parodizálni, karikírozni – vagyis szerették. Így emlékszik II. Erzsébetre a részben Angliában élő nyelvész, író, költő, műfordító szerzőnk.
A nyelvészprofesszor, költő az elmúlt harminc évben kéttucatnyi klasszikus színművet és Dante Isteni színjátékát fordította magyarra. Mindeközben számos buktatóval kellett szembenéznie.
Egy polgár jobban hisz a nagyanyjának, mint a miniszterelnöknek – véli a nyelvész, költő.